Van egy téma, amiről senki sem akar beszélni, de mindenki tudja, hogy egyszer bekövetkezik. Szörnyű belegondolni, de sajnos a velünk élő állatok élete rövidebb a miénknél, így most, hogy közeledik a halottak napja, sokan nemcsak a szeretteikre gondolnak ilyenkor még gyakrabban, hanem azokra a kedvenceikre is, akik átkeltek már a Szivárványhídon. Nem ritka, hogy egy kutyát vagy macskát festményen örökíttet meg a gazdája.
Jó ideje – főleg a nagyobb városokban – az emberek azért tartanak háziállatot, mert túlságosan elidegenedtek a természettől és a kedvencek segítenek ennek az érzésnek az enyhítésében. Vannak, akik a magány ellen vesznek magukhoz kisállatot, de egy dolog közös a jó gazdikban, szeretik őket.
Nagyon fáj, ha elmennek
A hosszabb életű házi kedvencek elvesztését azonban nagyon nehéz átélni, hiszen egy kutya, macska vagy éppen nyúl olyan társ vagy épp családtag, amelyikhez beszélünk, megosztjuk akár az ágyunkat is. Ők mindig meghallgatják a legnagyobb titkainkat és bánatunkat anélkül, hogy ítélkeznének. Ez az önzetlen szeretet az, ami éltető erő a gazdák számára. Éppen a kölcsönös szeretet az, amiért nagyon rossz érzés, ha eljön kedvencük utolsó napja, főleg akkor, ha olyan betegségben szenved, ami miatt el kell altatni. Ilyenkor a gazdának nemcsak a gyásszal kell megküzdenie, de a többség komoly bűntudattól is szenved, azzal vádolva magát, hogy talán nem tett meg mindent kedvencéért.
Ugyanolyan gyászfolyamatot élünk át, mintha egy rokonunk hunyt volna el
Akinek nincs és nem is volt olyan háziállata, amelyikhez intenzíven kötődött a szeretet és a gondoskodás által, nem igazán tudja megérteni, hogy egy gazdit miért visel meg végtelenül kis társának elpusztulása. Pedig egy kedvencét elveszítő gazda ugyanolyan gyászfolyamaton megy keresztül, mint bárki más, aki eltemeti szerettét. Először a tagadás jelenik meg, ezt követi az alkudozás, a düh, majd a depresszió. Az ötödik fázis a belenyugvás jelenti a mély gyászidőszak végét.
Állat portré az emlékezetnek
Van, aki urnában viszi haza kedvence hamvait, mások eltemetik vagy eltemettetik, majd bekeretezik egy fényképét és gyertyát gyújtanak neki esténként. Vannak olyanok is, akik úgy érzik, hogy egy festménnyel szeretnének emlékezni szeretett állatukra. Jogos a kérdés, hogy miért adhat többet egy embernek egy festőművész által megfestett állat portré a falon? Talán azért, mert a gazdi egy másik ember szemén át látja kedvencét egy olyan pillanatban, ami megismételhetetlen és különleges. Talán azért, mert megnyugtató az a tudat, hogy egy művész előtt is épp olyannak jelenik meg, mint amilyen életében volt.
Gondoljuk át, hogy biztosan ez a legjobb pillanat-e egy elveszett állat portrét ajándékozni!
Egy dolgot azonban nagyon fontos szem előtt tartani, ha másnak készíttetnénk festményt egykori macskája vagy kutyája emlékére. Tudjuk, hogy mindenkit a legnagyobb szeretet vezérel, amikor szerettének megfestetné elhunyt kedvencét, de nagyon nem mindegy ennek az időzítése! Ahhoz, hogy valakit boldogság öntsön el szőrös családtagjának állat portréja láttán – még akkor is, ha szomorúsággal vegyül – a gyászfolyamat olyan szintjén kell járnia, amikor már túl van a traumán, belenyugodott a megváltoztathatatlanba és több boldog pillanat jut eszébe a múltból. Ehhez azonban idő kell, nehogy keserű sírás legyen a vége.
Csatlakozz facebook oldalunkhoz:
